nov
11

A hagyományok attól jók, hogy megszépítik a hétköznapjainkat. Igazából alkalmat bármikor teremthetünk egy ünnepi este kanyarítására, de valahol jó érzés, ha megidézzük a múltból elődeink szokásait. A Márton-nap régi népi ünnepünk. Mára már megkopott eredeti értelme, de jó magyar szokásként azért a lakomával kapcsolatos része még most is él. Ezért dönöttem úgy, hogy ma nálunk is ünnep lesz, legalábbis ünnepi vacsora. Szeretném Veletek megosztani életem első libapecsenyéjét, és egyben arra buzdítani Titeket, hogy teremtsetek hagyományokat a szürke hétköznapok feldíszítésére.

Hozzávalók:

60 dkg bőrös libamellfilé

1 evőkanál libazsír

1 fej vöröshagyma

80 dkg krumpli

bors

ételízesítő

majoranna

fokhagymagranulátum

petrezselyemzöld

 

A libamellet sütés előtt fél órával jól bedörzsöljük sóval, és meghintjük majoránnával.

Ne hagyjuk állni a fűtött konyhában, tegyük vissza a hűtőbe erre a fél órára. Közben melegítsük elő a sütőt, és olvasszunk ki egy kis libazsírt a tűzálló edényben.

A libákat úgy helyezzük a tálba, hogy a bőrös részével lefelé legyenek. Tegyük rá a tál tetejét és toljuk be az előmelegített sütőbe 45 percre. Közepes lángon süssük, a sütő középső rácsán.

Miközben a liba bennt sistereg a sütőben, foglalkozzunk a krumplival. Vágjuk apró cikkekre, és sózzuk, borzozzuk meg nyersen. A hagymát pedig karikázzuk fel.

A libát se feledjük teljesen, kimondottan jót tesz neki, ha sülés közben locsolgatjuk a saját levével. (Kb. 15 percenként)

Amikor letelt a libácska 45 perce, szórjunk rá egy kis ételízesítőt is, és fordítsuk át a másik oldalára. Oda is szórjunk, nehogy a másik oldala megsértődjön, hogy ő nem kap umamit. :)

Fektessük be mellé a hagymakarikákat és a krumplicakkokat. Csípni fogják egymást! ;) (De nem a szánkat!) Forgassuk össze, hogy a krumpli kellőképpen megmártózhasson a liba szaftjában.

Ismét fedjük le és toljuk vissza a sütőbe 30 percre. Mikor ez letelt én már jónak értékeltem a dolgok alakulását, mégis visszatoltam még 10 percre, ekkor már fedő nélkül, hagy piruljon meg kicsit a liba bőre. :)))

Hát nem gyönyörű? :) Még szeletelni is nagy öröm volt, csak úgy táncolt benne a kés, olyan puhára sült. A krumpli kapott még pár csipet fokhagymagranulátumot és petrezselyemzöldet.

Azt hiszem erre mondják, hogy ételköltemény. :-)

Annyira nem tudtam vele betelni, hogy csináltam mégegy képet, közvetlenül azelőtt, hogy ez a csoda célba ért volna. :-)

Kéretik megfigyelni, hogy a vajpuha krumplin fénylő libazsír már némán kacsingat a tányér túloldalán mohón várakozó bagettre, aki majd felissza őt. :-)

Hát mit mondjak, elégedett vagyok az idei Márton-nappal. :-) Liba Leontin! Jövőre Veled ugyanitt!

A bejegyzés trackback címe:

https://kockasterito.blog.hu/api/trackback/id/tr541518968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gazdinf 2009.11.12. 11:20:12

nagyon jól néz ki!

modoc 2009.11.12. 11:42:41

@gazdinf:
Köszi! :) Az ízélmény sem volt mindennapi! ;)

TGV 2009.11.12. 19:47:40

jol indultm de az etelizesito, meg fokhagymagranulatum azert elegge lealazta a vegere - teljesen feleslegesen.

kicsit tobb bizodalom az alapanyagokban!

modoc 2009.11.12. 21:09:32

@TGV: Magyarázom a bizonyítványom :))
Sajnos nem kaptam fokhagymát a boltban, illetve csak hálós volt, amiben volt vagy 10 db, ennyit én egy év alatt nem használok fel. :O Az ételízesítő pedig számomra alap, azt vettem észre, hogy ha csak sózok, akkor mindig hiányérzetem van, amikor eszünk. Ez már valószínűleg ilyen hozzászokás, hogy anélkül már semmi sem elég ízes.
süti beállítások módosítása