A hagyományok attól jók, hogy megszépítik a hétköznapjainkat. Igazából alkalmat bármikor teremthetünk egy ünnepi este kanyarítására, de valahol jó érzés, ha megidézzük a múltból elődeink szokásait. A Márton-nap régi népi ünnepünk. Mára már megkopott eredeti értelme, de jó magyar szokásként azért a lakomával kapcsolatos része még most is él. Ezért dönöttem úgy, hogy ma nálunk is ünnep lesz, legalábbis ünnepi vacsora. Szeretném Veletek megosztani életem első libapecsenyéjét, és egyben arra buzdítani Titeket, hogy teremtsetek hagyományokat a szürke hétköznapok feldíszítésére.
Hozzávalók:
60 dkg bőrös libamellfilé
1 evőkanál libazsír
1 fej vöröshagyma
80 dkg krumpli
só
bors
ételízesítő
majoranna
fokhagymagranulátum
petrezselyemzöld
A libamellet sütés előtt fél órával jól bedörzsöljük sóval, és meghintjük majoránnával.
Ne hagyjuk állni a fűtött konyhában, tegyük vissza a hűtőbe erre a fél órára. Közben melegítsük elő a sütőt, és olvasszunk ki egy kis libazsírt a tűzálló edényben.
A libákat úgy helyezzük a tálba, hogy a bőrös részével lefelé legyenek. Tegyük rá a tál tetejét és toljuk be az előmelegített sütőbe 45 percre. Közepes lángon süssük, a sütő középső rácsán.
Miközben a liba bennt sistereg a sütőben, foglalkozzunk a krumplival. Vágjuk apró cikkekre, és sózzuk, borzozzuk meg nyersen. A hagymát pedig karikázzuk fel.
A libát se feledjük teljesen, kimondottan jót tesz neki, ha sülés közben locsolgatjuk a saját levével. (Kb. 15 percenként)
Amikor letelt a libácska 45 perce, szórjunk rá egy kis ételízesítőt is, és fordítsuk át a másik oldalára. Oda is szórjunk, nehogy a másik oldala megsértődjön, hogy ő nem kap umamit. :)
Fektessük be mellé a hagymakarikákat és a krumplicakkokat. Csípni fogják egymást! ;) (De nem a szánkat!) Forgassuk össze, hogy a krumpli kellőképpen megmártózhasson a liba szaftjában.
Ismét fedjük le és toljuk vissza a sütőbe 30 percre. Mikor ez letelt én már jónak értékeltem a dolgok alakulását, mégis visszatoltam még 10 percre, ekkor már fedő nélkül, hagy piruljon meg kicsit a liba bőre. :)))
Hát nem gyönyörű? :) Még szeletelni is nagy öröm volt, csak úgy táncolt benne a kés, olyan puhára sült. A krumpli kapott még pár csipet fokhagymagranulátumot és petrezselyemzöldet.
Azt hiszem erre mondják, hogy ételköltemény. :-)
Annyira nem tudtam vele betelni, hogy csináltam mégegy képet, közvetlenül azelőtt, hogy ez a csoda célba ért volna. :-)
Kéretik megfigyelni, hogy a vajpuha krumplin fénylő libazsír már némán kacsingat a tányér túloldalán mohón várakozó bagettre, aki majd felissza őt. :-)
Hát mit mondjak, elégedett vagyok az idei Márton-nappal. :-) Liba Leontin! Jövőre Veled ugyanitt!