Bizonyára mindannyiunk életébe elérkezik az a nap, hogy önállóságra kárhoztatunk, és bármennyire is finom az anyu főztje, ezentúl magunknak kell gondoskodni táplálékellátásunkról. :) Ám aki megszokta a szebbnél szebb főtt és sült fogásokat, az aligha éri be májkrémes kenyérrel. Ígyhát nem marad más, mint megtanulni főzni.
Jómagam, mikor kirepültem a családi fészekből egy kis noteszt vásároltam. Leültettem anyukámat, és pontról pontra lediktáltattam vele hogyan is készülnek a (számomra) legfontosabb ételköltemények. Nem kell nagy dolgokra gondolni. :) Irományom a gulyáslevessel indít, majd jönnek sorba az olyan finomságok, mint például a pirított sertésmáj, a fasírt, a bableves, és a lekváros gombóc. :) Sokáig úgy véltem, ha megtanulok tyúkhúslevest főzni, akkor már semmi újat nem mutathat nekem senki. Pont ezért vált a mumusommá a hagyományos vasárnapi ebéd kötelező szereplője. Mégnem egy napon elővettem a kis noteszt és hozzáláttam a levesfőzéshez. A végére persze kiderült, hogy félelmem cseppet sem valós, mivel a húsleves az egyik legegyszerűbb étel, ami még csak különösebb felügyeletet sem igényel. :)
Szeretném most én is megmutatni az olvasóknak, hogy a főzéstől nem kell megijedni, mert nem olyan bonyodalmas, mint amilyennek látszik. Előre is elnézést kérek a már profi fakanálforgatóktól, de szeretnék már most szólni, hogy minden receptet nagy részletességgel fogok itt megjeleníteni, még ha ez sokak számára szájbarágósnak is bizonyul. Ennek egyszerű oka van, a tapasztalat. Anyum ugyanis a nagy receptdiktálás közepette szívesen alkalmazott olyan mértékegységeket, mint "hát úgy egy kicsi", "úgy körülbelülre szórsz bele" vagy például " ameddig elég jó íze nem lesz". :) De én tudom, hogy még egy gyakorlott családanyának ennyi információ teljességgel elegendő, egy abszolút kezdőnek sajna vajmi kevés.
Mit fontos még közölni, mielőtt belevágok? Az itt leírt adagok kb. két főre íródnak, feltételezve, hogy az önálló háztartás oka a párra találás, és ezt követően a közös otthon birtokba vétele. Ne lepődjenek majd meg, akik az én kétadagos ételeimet rengetegnek találják, ugyanis mi elég nagyétvágyúak vagyunk a férjemmel mindketten. Kisétkűeknek legalább marad másnapra is. :) Ne késlekedjünk tehát, jöjjenek a finomságok, fotóval illusztráltan, hogy minél hamarabb elkápráztathassuk választottunkat frissen szerzett főzőtudományunkkal! :-)
Jó étvágyat és jó szórakozást minden kedves olvasómnak!
