Én szóltam, hogy bepótolom a lemaradást, csak győzzétek olvasni! :-D (Ennek a bejegyzésnek azt a címet is adhattam volna, hogy császármorzsa, amit nem lehet elrontani, de az ördög nem alszik, így inkább csak ide írom be zárójelben, hátha valaki aztán rácáfol erre. :) )
Hozzávalók:
5 dl tej
3 dl liszt
2 dl búzadara
1 dl porcukor
1 vaníliáscukor
fél citrom reszelt héja
3 db tojás
Kezdetnek a tojásokat válasszuk szét. Két külön tálat kapunk így.
Az egyik tálban a tojásfehérjéket verjük habbá egy csipet sóval. Azért ezzel kezdjünk, mert akkor nem kell elmosni a habverőt, simán áttehetjük a tojássárgákhoz. Azokat a cukrokkal és a tejjel kezdjük el keverni, majd adagoljuk bele a lisztet és a darát is.
Most mindkét edényt hagyhatjuk álldogálni kb. 20 percen át. Ez idő alatt a dara kellőképp megszívja magát.
Ekkor óvatosan keverjük hozzá a tojásfehérjét. Ne ijedjünk meg, ha valami ilyesmit látunk:
Kitartó kevergetéssel homogén masszát kell, hogy kapjunk. Ízesítésnek reszeljük bele a citromhéjat. Aki szereti a mazsolát, az szórhat bele pár szemet.
Én ezt 2 részletben sütöttem ki, kevés olajon, teflonserpenyőben. Íme a stádiumok, kavargatással:
Nagylángon szoktam a császármorzsát pirítani, miközben folyamatosan kavargatom fakanállal. Tálaláshoz porcukrot szórok rá, és Anyukám utánozhatatlan baracklekvárjával öntöm nyakon. Mielőtt felfalom. :)