Ismét egy isteni csemege és egyben vendégposzt következik. Köszönöm szépen a receptet kacce-nak, aki egyenesen Hollandiából osztotta meg velünk ezt az ínycsiklandozó finomságot. Továbbra is várom a többiek receptjeit is, hajrá, ne szégyenlősködjetek! ;)

Hozzávalók (kb 10-12 darab):

1,5 dl tej,
12 dkg liszt,
3 tojás fehérje és sárgája,
1 púpozott teáskanál sütőpor,
1 csipet só,
2 alma reszelve,
1 evőkanál fahéj

Első lépésként szétválasztom a tojássárgáját a fehérjétől. Ha ez megvan, összekeverem a lisztet, tejet, tojássárgáját és a sütőport, majd egy picit megdolgozom a habverővel.

Ezután meghámozom és lereszelem a két almát, majd egy laza mozdulattal beleborítom a masszába a fahéjjal együtt. Nekem sajnos kicsit megborult fahéj, ezért elég fahéjas lett, bár ez inkább csak a palacsinta színén látszódott meg.

Az alma egyébként opcionális, nem kötelező beletenni, viszont érdemes: minden almás-fahéjas dolog nagyon finom. Az alma helyettesíthető más gyümölcsökkel is: banán, eper, áfonya, vagy ha valaki sósra vágyik, akkor már csak a fantázia szab határt, hogy mivel ízesíti a palacsintáját.

Eredetileg az almát sütés közben szórják a sülésben lévő palacsinta még nyers oldalára, majd megfordítják, hogy töltelékkel szórt oldal is átsüljön. Nekem azonban semmi kedvem nem volt egyenként vacakolni ezzel, így egyszerűbb volt belekeverni a tésztába.

Utolsó lépésként tojásfehérjét a sóval kemény habbá verem (természetesen a habverővel), majd beleborítom a masszába és szépen eldolgozom. Közben elő lehet készülődni a sütés kellékeivel: palacsintasütő vagy serpenyő és egy pici olaj.

Amíg forrósodik az olaj, kimérek egy adagot, ami egy evőkanálnyi. Nem kell púposra merni, kivéve, ha nagyobb palacsintákat szeretnénk, de az amerikai palacsinta lényege, hogy kisebb és vastagabb, mint ahogy mi megszoktuk a palacsintát egyébként.

Lehet szimultán sütni két serpenyővel is, akkor hamarabb végzünk.

Én általában fordítgatom a palacsintákat többször is, először 1-2 percig sütöm az egyik oldalt, majd megfordítom és sütöm a másikat is. Addig süssük egyébként mindkét oldalát, míg szép aranyszínűre változik a színe.

Nekem végül 11 darab lett, többféle méretben, ahogy éppen sikerült kimerni a tésztát. A végeredmény ezúttal nem volt köszönőviszonyban az aranyszínnel a túl sok fahéj miatt. :)

Ha készen vagyunk, elő lehet pakolni a kencéket, amivel palacsintáinkat megízesítjük. Juharsziruppal az igazi, ha autentikusak akarunk lenni.

Nem tudom odahaza mennyire problémás juharszirupot vásárolni, de itt Amszterdamban kell némi utánajárás/keresgélés a neten, mire az ember végre talál egy boltot, ahol lehet kapni. És ha nagy nehezen meg is van a bolt, akkor biztosan egy hétig esik az eső, hogy még véletlenül se legyen kedve az embernek nekiindulni azért a juharszirupért. Mert hát annyira mégsem fontos, hogy szétázzunk miatta.

Így ma nem is volt juharszirup a palacsintához, helyette azonban lekvár, Nutella, csokiöntet és holland cukorszirup közül válogattunk.

Az amerikai palacsinta jellegzetessége, hogy nem feltekerős típusú. A kencéket csak ráhalmozzuk a tetejére, megszórjuk némi porcukorral és kulturáltan késsel-villával fogyasztjuk el. Persze kézben fogva és harapva is ugyanolyan jól meg lehet enni.

Záró momentumként megemlíteném, hogy a kis konyhai segédem nem kért a palacsintából, sőt, undorral nézett rám, hogy miért nem csirkehúst sütök, majd a habverő hangjára szélsebesen kimenekült a konyhából és inkább befeküdt a franciaágyba. :)