Nos, kedveseim lezajlott az esemény, ami miatt hanyagoltam a blogot. Megjártuk Franciaországot, szerencsére autóval. Hogy miért mondom ezt? Mert engem a francia konyhánál jobban izgat az olasz, így országukon áthaladva lehetőségem nyílt megtömni a kosaram mindenféle olasz finomsággal. Merthogy milyen szuvenírt is hozna egy ilyen magamfajta főzőcskeőrült, mint alapanyagokat. Szóval, most szeretnélek benneteket meglepni egy magyar módra elkészített, ámbár mégis olaszos gyöngyszemmel.
A blog jellegéből és tudatlanságomból adódóan nem fogok kulináris magaslatokra törni, jómagam például nem is tudtam mi az a pesto, eszik-e vagy isszák. Egy barátom hívta fel rá a figyelmem, hogy ha már Olaszországban járunk, vegyünk már egy üveggel, valami majd csak lesz belőle. :-) Ahogy elmondta az összetevőket, arra következtettem, hogy jó lesz fűszerezni vele valamit. Mondjuk egy tésztás ételt. És ha már tészta, legyen benne tejszín is. Na meg hús. Kábé így állt össze az a recept, amit itt most közzéteszek.
(A recept címe azért az ami, mert gondoltam flancolok már egy kicsit, és a jópofa, penneszerű, de vastagabb tészta nevét írom bele, mer az olyan jól hangzik. :) )
Hozzávalók:
1/2 kg csirkemellfilé
1/2 kg tészta
2-3 evőkanál olaj
2,5 dl főzőtejszín
3 teáskanál pesto
2,5 dl tej
1 lapos evőkanál liszt
kis só, bors, ételízesítő
A recept úgy indul, hogy a kockákra vágott husit kevés olajon kifehérítjük.
Ez a művelet mehet nagylángon, és maximum 10 percet vesz igénybe. Sózzuk és borsozzuk meg a húst, és ételízesítőt is tegyünk rá. Ebből a három fűszerből 1-1 mokkáskanálnyi elég kell, hogy legyen. A sótól a hús levet fog engedni, ekkor fedjük le, és pároljuk a húst alacsony lángon 20 percig. Ha nem így teszünk, mócsingveszély lép életbe, azt meg ugye nem szeretnénk. (Bár ki tudja, lehet van ilyen perverzió, hogy valaki kimondottan a mócsingokra bukik. :)). Ha már kóstolásra omlós a hús (Nem!Nem!Nem és nem omlósz!!!) akkor fedő nélkül párologtassuk el a hús alól a levet, ha még maradt egyáltalán alatta valamennyi.
Öntsük rá a főzőtejszínt, és szitáljuk rá a lisztet. Merthogy a lisztmócsing sem gasztronómiai csúcsélmény... :)
Ha ez megvan, és közepes lángon bugyorogni kezd, akkor látjuk, hogy a liszt jól besűrítette nekünk a mártást. Ennek az a megoldása, hogy felhígítjuk tejjel az egészet. ettől több lesz a mártás, és krémesebb is lesz. Juj, majd el felejtettem, valahol ilyentájt kell a pestót is beleadagolni az ételbe. Ez nemcsak megfűszerezi, de kicsit meg is színezi a mártást. Az illatok ekkorra már fenomenálisak lesznek, ígérem. :-)
A tészta zacsijára 13 perc főzési idő volt írva, ezt én precízen betartottam. A tészta vizébe nagyjából 2 teáskanál sót szórtam. A tálalásnál parmezánsajtot szórtam a tetejére, ha már olasz kajáról van szó. :-) Ezt egy hagyományos magyar közértben vettem. Nem olcsó, de nagyon finom. :-)
És a látványkonyhám végére szeretném a férjem kérdését tolmácsolni: Miért főzted laposra a tésztát? :D Akinek van ötlete hogy marad ez a tésztafajta főtt állapotában is hengeres, az írja le légyszi. (Szerintem sehogy.) Kellemes olasz napot kívánok mindenkinek!